Hát megtörtént… vártuk, tudtuk, meg is jött… Ahogy korábbi bejegyzésemben is utaltam rá várható volt, hogy a kormány nyugdíjtörvényhez megfogalmazott ígérete (a 90%-os átlépésről és annak szabályozásáról) egy drasztikus megoldással képzelhető csak el. Szinte már lerágott csont így Én is csak pár mondat elejéig foglakozok vele.

Jelen állás szerint közelítőleg 99%-os arány várható az állami nyugdíjrendszerbe való visszaléptetésekkel kapcsolatban, ami a szabályozás ismeretében egyáltalán nem lehet meglepő senki számára. Sajnálatos módon a híradások arról már elég keveset szólnak, hogy egy hasonló szabályozás miatt Bolíviában például népünnepélyt tartottak illetőleg, hogy jelenleg Lengyelországban is felvetődött egy nagyon hasonló lépés lehetősége. A rendszer egyik lényeges eleme, hogy a visszalépők miatt, az önkéntes nyugdíjpénztárakban lévő állampapírok így visszakerülnek az államhoz így az államadósság is csökken egy drasztikus és határozott lépéssel (a magánnyugdíjpénztáraknál lévő egyéb értékpapíroktól tekintsünk el egyenlőre, mert az egy egyéb piaci lépés lesz, amit nagyon alaposan át kell gondolni) . De ez csak egyszeri alkalom, így valahonnan további államadósság csökkentést kell majd végrehajtani.

Elméleti szinten a további államadósság és hiány csökkentéséhez strukturális reformok bejelentését várja a piac. Ennek elméleti határideje február közepe, vége környékére várható és a negatív kilátásokat megfogalmazó hitelminősítő intézetek ezen reformok bejelentésétől tette függővé a további lépéseit, hazánk besorolásának esetleges változását is. Jelenleg a 3 nagy „hitelesnek” tekintető hitelminősítő intézetnél 1 kategóriával vagyunk a befektetésre már nem javasolt ún. „bóvli” kategória felett. Amennyiben a beígért reformok tervezete nem nyeri el ezen intézetek tetszését, nem tartalmazz elég kiadáscsökkentő intézkedést, abban az esetben további leminősítésnek néz elé az ország. Amennyiben csak az egyik hitelminősítő helyezi az országot bóvli kategóriába még (talán) nincs túl nagy baj, de amennyiben 2 vagy esetleg mind a 3 akkor az mind a gazdaságunkra mind a forintra nagy csapás lesz, hiszen ilyen esetben már a külföldi befektetőcsoportoknak kötelességük bizonyos Magyarországbeli kitelítettségüket csökkenteni.

Sajnos azt észre kell vennünk, hogy mióta nem írtuk alá az IMF-el az új hitelmegállapodást illetőleg nem tárgyal róla az ország, divat lett „belénk rúgni” mindenért. Kicsit olyan van kalapja, nincs kalapja ország lettünk. Gazdasági szempontból érthető, hogy miért nem írtunk alá, tárgyaltunk semmilyen megállapodásról, bár talán egy készenléti hitelszerződés ésszerű lépésnek tekinthető lett volna még akár annak a tudatában is, hogy természetesen annak is van költsége az országnak nézve, de talán elkerültük volna ezt a kollektív össztüzet ami jelenleg az országra zúdul.

Hogy miért érzem úgy, hogy divat lett mindenért belénk rúgni? Elég csak a híreket végigböngészni, nem nagyon van olyan lépése az országnak mostanában, ami miatt valaki ne fogalmazna meg negatív kritikákat velünk szemben. Elég csak a különadókra, a kettős állampolgárságra, a nyugdíj- vagy médiatörvényre gondolni. Nincs olyan lépés, bejelentés, ami amiatt ne rohanna egyből egy érdekcsoport az EU biztosaihoz. Természetesen a nagy brüsszeli színjátékból már kimaradt, hogy más országok is hasonló lépéseken gondolkoznak. Színjátéknak érzem az egészet. Csak nagyon félő, hogy ebből a színjátékból nem mi fogunk kijönni győztesen és megpróbálhatnak példát statuálni velünk. Akár egy nagy összeesküvés elméletet is lehet látni. Egy „kísérleti egér” szerepét játsszuk jelenleg amely által a világ figyelmének a központjába kerültünk. Ha sikerül ténylegesen az ígért 4-6%-os gazdasági növekedést elérnünk pár év alatt, akkor tényleg egy sikertörténetről beszélhetünk, de ennek realitása egy laikus számára is több mint kétséges kell, hogy legyen. Főleg annak tudatában kétséges, hogy a jelenlegi nagy gazdasági optimizmust kezdik baljós képek beárnyékolni.

Világgazdásági szinten jelenleg nyugalom honol, totális optimizmus uralkodik, amely akár túlzónak is tekinthető. Félő, hogy ezen túlzott optimizmus nem fog sokáig tartani, elég csak az európai adósságállományok növekedésére utalni, hiszen a jelenlegi PIIGS országok mellé már feliratkozott Belgium és egyes piaci pletykák már elkezdtek Franciaországra is utalni illetőleg az Egyesült Államokban is elkezdtek negatív piaci pletykák keringeni. Várható az piac ki fogja erőszakolni mind Portugália, mind Spanyolország IMF és az EU védőernyője alá vonulását (hiszen ez is egy spekuláció részét képezheti egyes érdekcsoportoknak), még abban az esetben is, hogy a legutóbbi állampapír aukciójuk sikeresnek tekinthető volt, amely megnyugtatta a piacokat, jelentős euró erősödést hozva, de ettől az országok problémája mg közel sincs megoldva. Természetesen mindkét ország tagadja, hogy szükségük lenne külső beavatkozásra, de nem kell messzire mennünk (elég csak Írországra gondolni) és láthatjuk, hogy ezen szavak nem minden esetben tekinthetők valósnak. Intő jelnek is tekinthető a Credit Suisse devizapiaci ajánlata, amely ügyfeleinek euró eladást és dollár vételét javasolja.

Hasonlóan hazánkhoz, a fentebb említett országok is a piacról szeretnék finanszírozni magukat. Ha összeesküvés elméletet akarunk gyártani akár egy nagy sakkjátszmához is lehetne hasonlítani a jelenlegi helyzetet, főleg hazánk tekintetében. Az egyik lehetséges (bár nem túl valószínű alternatíva), hogy ezen állampapír aukciók is a játszma részei és egy „beetetés” részét képezhetik, amelynek célja, hogy hazánknak (is) újra hitelfelvételhez kelljen folyamodni, ez is a „példát statulálunk az országgal” elv mellett szólna még ha a realitása (remélhetőleg) nem túl nagy. Gondolom azt nem kell senki számára taglalni, hogy egy ilyen „scenario” mit is jelentene az ország számára.

Nálunk a piac a hétfői kamatdöntést várja. Mind az alapkamat emelése, mind a tartása mellett szólnak érvek és ellenérvek. Jelenleg a nemzetközi piac az alapkamat emelését árazta be, de ismerve az MNB és a kormány közötti „konfliktust”, személyes ellentéteket nem tartom kizártnak, hogy meglepetésben lesz részünk. Állásfoglalásom szerint bármilyen határozat is születik annak az ideig-óráig lesz hatása a forintra. Amennyiben kamatemelési döntés lesz (mivel ezt már relatív beárazta a piac) túl nagy forinterősödéssel nem szabadna, hogy járjon, míg ha a tartás mellett teszik le a voksukat a tanács tagjai akkor forintgyengülés várható. Az érdekesség inkább a folytatásban lesz hiszen Monetáris Tanács tagjai változni fognak és így a kormánynak nagyobb „beleszólása” lesz az alapkamat alakulásába amely akár az alapkamat csökkentését is hozhatja majd.

Az mindenképpen kijelenthető, hogy érdekes napok, hetek, hónapok elé nézünk. Nagyon várják a hitelminősítők a bejelentendő reformok minőségét, az állítólagos kiadáscsökkentés mértékét. Félő, hogy nem feltétlenül úgy fogják értékelni ahogy az számunkra kedvező legyen és ha ez esetleg egybe esik egy általános világgazdasági negatív hangulattal akkor túl sok jót ne reméljünk.

Sajnos az eddig „beígért” kiadáscsökkentés is kissé meghanyatlott. Elég csak a korábban beígért 10-15%-os bértömeg csökkentésre gondolni, amelynek szinte elenyésző százaléka valósult csak meg (forrás: Portfolio).  És vigyük tovább a történetet egy kicsit, elég csak a korábbi bejegyzésemben írt „fölöslegesnek” is tekinthető kiadásokra gondolni, ennek egy újabb adalékát láthattuk a napokban. A Szerencsejáték Zrt. megvette a Belvárosi Kaszinó Kft. Andy Vajna tulajdonában lévő részét (forrás: Origo).  A sors fura fintora, hogy pár napra rá Andy Vajnát államtitkárrá nevezték ki… a mondat befejezését és a gondolat továbbvitelét a tisztelt olvasóra bízom.

Mint ahogy a közmondás is mondja, nem minden arany ami fénylik. Egy alapvető félreértést tisztázni kell a céggel kapcsolatban. Nem annyira aranytojást tojó tyúk mint ahogy az a köztudatban él. A szerencsejátékokból az államnak a fő bevétele a játékadóból van, tehát bárki is üzemeltetné a céget a játékadót akkor is be kell fizetnie, ezért is elsődleges szempont a cégnél az árbevétel, annak növelése, mert ez alapján ítélik meg a céget. Az egyéb jellegű bevétele az államnak a cégből elenyésző is tekinthető lehet.

Sajnos nem vesszük, nem akarjuk észrevenni, hogy nagyobb a baj mint ahogy az átlagemberek hiszik, ami érthető is hiszen nagyon sok mindent nem látunk, nem láthatunk a tervekből, a jövőből. Mindenképpen kiadáscsökkentést kell végrehajtanunk, mert a piac nem fogja sokáig tétlenül nézni és tolerálni a jelenlegi helyzetet.

Hogy mit hoz, hozhat a jövő senki nem tudja, de érdekes hetek, hónapok következnek az egyszer biztos. Reméljük a legjobbakat minden tekintetben és akkor majd kiderül, hogy hol az igazság…

Ahogy egyre többet megtudunk a jövő évi költségvetésről egyre többet tudunk meg az adók mértékéről, változásáról az idei évhez képest. Az egyik ilyen hírértékű dolog jelenleg a cafetéria rendszerhez tartozó étkezési utalványok illetőleg annak fajtáinak adóbeli változása, változtatása.

Jelenleg a munkáltatók illetve a munkavállalók – a kedvezőbb adózás miatt – szinte mindenhol „melegétel” utalványt adnak, kapnak. Ezen utalványok korlátozottabban használhatók fel mint a „hidegétel” utalványok. Várhatóan a jövő évben ezen cafetéria rendszerhez tartozó mindkét fajta utalvány egységes adózás alá esik, így várhatóan a cégek visszatérnek majd a „hidegétel” utalványokhoz a munkavállalók nagy örömére. Természetesen – mit minden másnál is – itt is vannak ellenérdekelt felek, amelyek jelenleg a vendéglátó ipari egységek ahol a jelenlegi „melegétel” utalványok nagy része „beváltáskor” megfordul. A „felháborodásuk” valahol talán jogosnak is tekinthető – bár arra nem emlékszem, hogy amikor ezt a rendszert bevezették akkor nagyon hallatták volna a hangjukat – a nyilatkozatokban előjöttek a mostani „aduásszal”, az esetleges munkahelyek megszűnésével is.

Azzal, hogy a munkavállalók „hidegétel” utalványt kapnának 2011-től  a munkavállalók csak jól járhatnak és ezáltal az állam is. Vezessük végig egy logikus gondolatsoron a dolgot. Az utalványok nagy részét az emberek a mindennapi megélhetésükre fogják fordítani és a nagyobb részét várhatóan a multi cégek nagyobb hipermarketeiben fogják megvenni. Ha ezen utalványok nagy része a valóságban is így fog bekövetkezni az gazdaságpolitikailag az államnak illetve a munkavállalóknak is kedvező lesz. Gazdaságpolitikailag azon okból kifolyólag, hogy a különadó természetéből adódóan a várható nagyobb kereskedelmi forgalom miatt a különadó mértéke (amely ugyebár a bevételtől függ) nagyobb lesz, illetőleg az esetlegesen így megnőtt fogyasztást valahol vissza is kell termelni a rendszernek, amely által esetlegesen több munkahely is teremtődhet a gazdaságban. Tehát az étkezési utalványok ilyen jellegű változtatása - kicsit sarkosítva - átmegy a „közérdek mindenek felett” elv hálóján.

A vendéglátósok felháborodása valahol természetesen érthető dolog, de ha csak abba gondolok bele, hogy egy bármely étel vendéglátó ipari egységben történő elfogyasztása mennyivel kerül többe mintha Én magam elkészíteném itthon illetve, hogy ugyanazon összegből mennyivel többet tudok elkészíteni – ezzel is forgalmat generálva a kiskereskedelembe – máris logikus a 2 fajta utalvány egységes adózás alá vonása.

Arról nincs kétségem, hogy a vendéglátósok mindent be fognak vetni, hogy az utalványok adózási mértéke ne legyen egyenlő és lobbizni fognak a „melegétel” utalványok mellett, de megoldás több is lehetséges lenne szerintem.

Mivel a „hidegétel” utalványokat is elszokták fogadni az ilyen helyeken így a munkavállalónak van döntési jogosultsága ilyen körben, hogy hogyan, mire szeretné ezen utalványokat beváltani. Az egyik megoldás lehet szerintem a teljes egységesítés, hogy egyféle utalvány lenne, se külön meleg, se külön hideg és mindenki arra költi amire akarja. Akár az „üzemi” étkezdébe, akár kenyérre a sarki boltban. A másik esetleges megoldás, hogy olyan törvényi szabályozást alkalmazni amely előírja, hogy az adott cafetéria rendszerhez tartozó utalványok egyik felét kötelezően hideg, a másik felét kötelezően meleg étkezési utalványban kell a munkavállaló rendelkezésére bocsájtani. Ezáltal - a korábbi elmélet levezetése alapján – a gazdaság is jól jár és a vendéglátóhelyeken is várhatóan kevesebb lesz az általuk 10%-ra becsült forgalom visszaesés, még ha munkavállalói szempontból talán nem lenne túl népszerű ez a fajta módszer, de olyan tipikus kecske-káposzta effektusnak is betudható lenne.

Ha egy átlagos munkavállalót megkérdeznénk szinte biztos vagyok benne, hogy legalább az esetek 95%-ban a „hidegétel” utalványok mellett tenné le a voksát. Lehet, hogy a végén még megéljük azt, hogy tényleg az lesz a fő szempont akár gazdaságilag, akár más szempont alapján, hogy a munkavállalók érdekei lesznek az elsődleges szempontok?

Hát kérdem Én… Hol itt az igazság?

Update: Október 4-én este, a közszolgálati TV egyik naponta jelentkező műsorában volt egy több mint érdekes beszélgetés és vita ez ügyben. Nagy valószínűséggel egységesítés várható az ételutalványok körében amiből az átlag munkavállaló csak profitálhat mindenki nagy örömére. A vita több mint érdekes volt ilyen szempontból (érdemes megnézni ha fent van), mert a vendéglátósok már mindennel "próbálkoznak" beleértve már a népegészségügyi helyzetet és problémákat is.

A világ elé tártuk a 2011-es költségvetés tervezetének főbb sarokszámait. Az szinte biztos, hogy ha lesz is benne változás az is csak minimális mértékű lesz. Előre kell bocsájtanom, nem vagyok közgazdász, így mélyreható elemzésre érthetően nem vállalkozhatok.

2010. október 18-án, napirend előtti felszólalásban megismerhettük a kormány második akciótervének részleteit. A beszéd tartalmi részének ismertetésétől tekintsünk el, hiszen az a sajtóból illetve egyéb hírforrásokból szinte unalomig ismert.

Vizsgáljuk meg inkább a beszéd egyik lényeges tartalmi részét, amely elsődlegesen a közérdekről és a meglévő munkahelyek védelméről szól. Vizsgálatunk tárgya legyen egy állami tulajdonú vállalat, az egyesek szerint aranytojást tojó tyúk szerepét betöltő Szerencsejáték Zrt. (Bár az aranytojásnál sok emberben – jogosan - felmerülhet a Bingó terem, a Tangó játék és még sok egyéb dolog amelyek igencsak beárnyékolják a kialakult képet).

A cég, ahhoz, hogy a törvény általi előírásoknak és a fogadók megfelelő kiszolgálásának eleget tegyen, hetenkénti küldeménnyel logisztikai feladatokat is ellát. Ezen logisztikai folyamat egy hosszú évek alatt bejáratott, esetenként (az adott feladatok függvényében) folyamatosan változtatott munkafolyamat.

Ez a folyamat több mint 3 éve folyamatos vizsgálat alatt áll, amely egy gépesített munkafolyamatra történő átalakításra irányul. Ezalatt az időszak alatt különböző helyzet és esettanulmányok elemzésekor kiderült, hogy a rendszer felépítése, kivitelezése jelentős anyagi vonzattal oldható csak meg és a megtérülési ideje is erőteljesen kétséges. Többszörös vezetőváltás után is a beadott anyagok, a rendszer újragondolása végett nem került megvalósításra éppen az egész rendszer bonyolultsága illetőleg költségvonzata miatt. Megjegyzésként teszem hozzá, hogy a projekt felelőse az előző kormányciklushoz kapcsolódó felső vezetőkhöz „szorosan” köthető. Természetesen a rendszer többszörös összehasonlításon ment keresztül, például az osztrák lottótársasággal vagy például gyógyszer nagykereskedelmi cégekkel. Ez az összehasonlítás – még az osztrák lottótársaság esetében is -  az almát hasonlítjuk a körtével effektusnak tudható be.

A korábbi teljes vezetőség leváltása után – a jelenlegi állapot szerint – a rendszer mégis – jelentős anyagi ráfordítással – bevezetésre kerül. Jogosan felmerül a kérdés, hogy hogyan lehetséges mindez, hiszen korábban, többszörösen is elutasításra került. A válasz egyszerű. Mivel a jelenlegi vezetés nincs teljes mértékben tisztában a korábbi anyagokkal, az esetleges ok-okozati összefüggéssekkel, így könnyebben lehet befolyásolni őket, esetlegesen valótlannak tekinthető adatok megadásával. A beruházás alapesetben – az egyéb jellegű elsődlegesen pl. informatikai beruházás nélkül – minimum 100-120 millió forint környékére tehető és a megtérülési számok is – legjobb tudomásom szerint – is csak ezt az összeget tartalmazzák. De például olyan számokat, mint épület átalakítás, jelentős informatikai átalakítások, programok integrációját stb. már nem tartalmazza, ezáltal könnyű olyan megtérülési időt kihozni ami messze alulmutat a korábbi megtérülési időknél is.

Aki egy kicsit is otthon van az informatikában tudja, hogy több különböző informatikai rendszer összehangolása, egymásba integrálása nemcsak hogy nem kis feladat hanem nem olcsó mulatság sem. Főleg akkor nem ha egy számvitelre, könyvelésre használt Oracle Finances rendszerről beszélünk amelyből már maga egy bizonylat nyomtatása sem egy kis feladat. A közérdekű adatokból tudjuk, hogy éves szinten egy bronz fokozatú éves támogatási díj több 10 millió forintra tehető, ebből szerintem sokak számára közelítőleg elképzelhető, hogy több különálló rendszer integrálás egy gépesített folyamatba nem kis összegű ráfordítást igényel amely nincs beleszámolva a beruházás összköltségébe és ezáltal a megtérülési időbe sem.

Kérdem én - ismerve a kormány második akciótervét – hol közérdek az, hogy egy állami vállalat „feleslegesen” szánjon várhatóan több száz millió forintot egy olyan rendszerre amely megtérülési ideje igencsak kérdéses és nem létkérdés? Hiszen ezáltal a cég árbevétele, adózott eredménye, osztaléka nem nő egy forintot sem. Hol közérdek az, hogy várhatóan emberek is elveszítik emiatt állásukat, amely szöges ellentétben áll a második akcióterv a meglévő munkahelyek védelméről szóló passzussal? Hol közérdek az, hogy az állam ilyenekre költ pénzt miközben más orgánumokban éppen az állami kiadások lefaragásáról hallunk? Elég csak Kármán András, a Nemzetgazdasági Minisztérium államtitkárának nyilatkozatára gondolni: „aki azt is elmondta, hogy jövőre a kiadások oldalán 1 százalékpontos megtakarítás érhető el” illetve „az államtitkár a tartós kiadáscsökkentő intézkedések között említette állami vállalatok költségstopját” vagy elég csak az állami ünnepek kiadáscsökkentésére is gondolni. Vagy minden közérdeknek tekintendő, de az állam vállalatok esetlegesen fölösleges kiadási nem?

A technika halad, fejlődik, ez az  élet rendje, de éppen ebben a gazdasági környezetben kell ilyenre az államnak pénzt költeni amikor a megtérülési idő igencsak kérdés e tekintetben? Pont egy olyan beruházásra amelynek már a puszta léte is igencsak megkérdőjelezhető?

Vizsgáljunk meg a cég egy másik részét is szintén a közérdek, a magáncélú dolgok és a meglévő munkahelyek védelmének vonatkoztatásában.

A cég rendelkezik egy nyomdai „részegységgel”. Ez a nyomda állítja elő közelítőleg 95%-ban azokat az anyagokat amelyek az értékesítési partnerekhez, ezáltal a fogadókhoz kerülnek (a segédszelvények kivételével). A nyomda szintén - több millió forintos beruház keretében - 2009. nyarán került jelentős felújításra, átalakításra. Várhatón a cég házi nyomdája 2011. január 1-ével megszűnik, minden nyomdagépekre alkalmas feladatot külső partnerekkel kíván a cég megoldani.

Ha logikusan végiggondolja az ember felmerül a kérdés, hogy ha egy cégnek van egy teljesen felújított gépparkja, amelyet folyamatosan használ, akkor miért kell megszüntetni ezt a részegységet? Főleg annak tudatában érdekes a kérdés, hogy (logikai oldalról megközelítve a dolgot) ha egy cég vagy egy vállalkozás valamit külső céggel, cégekkel gyártat le várhatóan drágább lesz mintha azt saját hatáskörben intézné főleg akkor ha erre a megfelelő berendezések rendelkezésre is állnak. Hol közérdek, h egy felújított nyomdát megszüntet a cég és inkább az itt készülő anyagok gyártását külső cégre bízza? Hol közérdek az, hogy több millió forintot pumpál az ember valamiben és 1 év után megszünteti? Hol van szintén a korábban beharangozott meglévő munkahelyek védelme?

Ezen dolgok ismeretében akkor a második akcióterv elemeit úgy kell tekintetnünk, hogy a közérdek, az állami kiadások csökkentése csak az állami vállalatokon kívülre értendő?

Hát kérdem Én… Hol itt az igazság???