2010. október 18-án, napirend előtti felszólalásban megismerhettük a kormány második akciótervének részleteit. A beszéd tartalmi részének ismertetésétől tekintsünk el, hiszen az a sajtóból illetve egyéb hírforrásokból szinte unalomig ismert.

Vizsgáljuk meg inkább a beszéd egyik lényeges tartalmi részét, amely elsődlegesen a közérdekről és a meglévő munkahelyek védelméről szól. Vizsgálatunk tárgya legyen egy állami tulajdonú vállalat, az egyesek szerint aranytojást tojó tyúk szerepét betöltő Szerencsejáték Zrt. (Bár az aranytojásnál sok emberben – jogosan - felmerülhet a Bingó terem, a Tangó játék és még sok egyéb dolog amelyek igencsak beárnyékolják a kialakult képet).

A cég, ahhoz, hogy a törvény általi előírásoknak és a fogadók megfelelő kiszolgálásának eleget tegyen, hetenkénti küldeménnyel logisztikai feladatokat is ellát. Ezen logisztikai folyamat egy hosszú évek alatt bejáratott, esetenként (az adott feladatok függvényében) folyamatosan változtatott munkafolyamat.

Ez a folyamat több mint 3 éve folyamatos vizsgálat alatt áll, amely egy gépesített munkafolyamatra történő átalakításra irányul. Ezalatt az időszak alatt különböző helyzet és esettanulmányok elemzésekor kiderült, hogy a rendszer felépítése, kivitelezése jelentős anyagi vonzattal oldható csak meg és a megtérülési ideje is erőteljesen kétséges. Többszörös vezetőváltás után is a beadott anyagok, a rendszer újragondolása végett nem került megvalósításra éppen az egész rendszer bonyolultsága illetőleg költségvonzata miatt. Megjegyzésként teszem hozzá, hogy a projekt felelőse az előző kormányciklushoz kapcsolódó felső vezetőkhöz „szorosan” köthető. Természetesen a rendszer többszörös összehasonlításon ment keresztül, például az osztrák lottótársasággal vagy például gyógyszer nagykereskedelmi cégekkel. Ez az összehasonlítás – még az osztrák lottótársaság esetében is -  az almát hasonlítjuk a körtével effektusnak tudható be.

A korábbi teljes vezetőség leváltása után – a jelenlegi állapot szerint – a rendszer mégis – jelentős anyagi ráfordítással – bevezetésre kerül. Jogosan felmerül a kérdés, hogy hogyan lehetséges mindez, hiszen korábban, többszörösen is elutasításra került. A válasz egyszerű. Mivel a jelenlegi vezetés nincs teljes mértékben tisztában a korábbi anyagokkal, az esetleges ok-okozati összefüggéssekkel, így könnyebben lehet befolyásolni őket, esetlegesen valótlannak tekinthető adatok megadásával. A beruházás alapesetben – az egyéb jellegű elsődlegesen pl. informatikai beruházás nélkül – minimum 100-120 millió forint környékére tehető és a megtérülési számok is – legjobb tudomásom szerint – is csak ezt az összeget tartalmazzák. De például olyan számokat, mint épület átalakítás, jelentős informatikai átalakítások, programok integrációját stb. már nem tartalmazza, ezáltal könnyű olyan megtérülési időt kihozni ami messze alulmutat a korábbi megtérülési időknél is.

Aki egy kicsit is otthon van az informatikában tudja, hogy több különböző informatikai rendszer összehangolása, egymásba integrálása nemcsak hogy nem kis feladat hanem nem olcsó mulatság sem. Főleg akkor nem ha egy számvitelre, könyvelésre használt Oracle Finances rendszerről beszélünk amelyből már maga egy bizonylat nyomtatása sem egy kis feladat. A közérdekű adatokból tudjuk, hogy éves szinten egy bronz fokozatú éves támogatási díj több 10 millió forintra tehető, ebből szerintem sokak számára közelítőleg elképzelhető, hogy több különálló rendszer integrálás egy gépesített folyamatba nem kis összegű ráfordítást igényel amely nincs beleszámolva a beruházás összköltségébe és ezáltal a megtérülési időbe sem.

Kérdem én - ismerve a kormány második akciótervét – hol közérdek az, hogy egy állami vállalat „feleslegesen” szánjon várhatóan több száz millió forintot egy olyan rendszerre amely megtérülési ideje igencsak kérdéses és nem létkérdés? Hiszen ezáltal a cég árbevétele, adózott eredménye, osztaléka nem nő egy forintot sem. Hol közérdek az, hogy várhatóan emberek is elveszítik emiatt állásukat, amely szöges ellentétben áll a második akcióterv a meglévő munkahelyek védelméről szóló passzussal? Hol közérdek az, hogy az állam ilyenekre költ pénzt miközben más orgánumokban éppen az állami kiadások lefaragásáról hallunk? Elég csak Kármán András, a Nemzetgazdasági Minisztérium államtitkárának nyilatkozatára gondolni: „aki azt is elmondta, hogy jövőre a kiadások oldalán 1 százalékpontos megtakarítás érhető el” illetve „az államtitkár a tartós kiadáscsökkentő intézkedések között említette állami vállalatok költségstopját” vagy elég csak az állami ünnepek kiadáscsökkentésére is gondolni. Vagy minden közérdeknek tekintendő, de az állam vállalatok esetlegesen fölösleges kiadási nem?

A technika halad, fejlődik, ez az  élet rendje, de éppen ebben a gazdasági környezetben kell ilyenre az államnak pénzt költeni amikor a megtérülési idő igencsak kérdés e tekintetben? Pont egy olyan beruházásra amelynek már a puszta léte is igencsak megkérdőjelezhető?

Vizsgáljunk meg a cég egy másik részét is szintén a közérdek, a magáncélú dolgok és a meglévő munkahelyek védelmének vonatkoztatásában.

A cég rendelkezik egy nyomdai „részegységgel”. Ez a nyomda állítja elő közelítőleg 95%-ban azokat az anyagokat amelyek az értékesítési partnerekhez, ezáltal a fogadókhoz kerülnek (a segédszelvények kivételével). A nyomda szintén - több millió forintos beruház keretében - 2009. nyarán került jelentős felújításra, átalakításra. Várhatón a cég házi nyomdája 2011. január 1-ével megszűnik, minden nyomdagépekre alkalmas feladatot külső partnerekkel kíván a cég megoldani.

Ha logikusan végiggondolja az ember felmerül a kérdés, hogy ha egy cégnek van egy teljesen felújított gépparkja, amelyet folyamatosan használ, akkor miért kell megszüntetni ezt a részegységet? Főleg annak tudatában érdekes a kérdés, hogy (logikai oldalról megközelítve a dolgot) ha egy cég vagy egy vállalkozás valamit külső céggel, cégekkel gyártat le várhatóan drágább lesz mintha azt saját hatáskörben intézné főleg akkor ha erre a megfelelő berendezések rendelkezésre is állnak. Hol közérdek, h egy felújított nyomdát megszüntet a cég és inkább az itt készülő anyagok gyártását külső cégre bízza? Hol közérdek az, hogy több millió forintot pumpál az ember valamiben és 1 év után megszünteti? Hol van szintén a korábban beharangozott meglévő munkahelyek védelme?

Ezen dolgok ismeretében akkor a második akcióterv elemeit úgy kell tekintetnünk, hogy a közérdek, az állami kiadások csökkentése csak az állami vállalatokon kívülre értendő?

Hát kérdem Én… Hol itt az igazság???